- elmélkedés szerda délután, 2017. augusztus 23-án. -  


Mióta Zumba oktató vagyok, arra vágyom,
hogy telt házas (nálam az 20-30 fő) óráim legyenek.

Az a kép lebeg előttem, hogy pár kollégám
milyen fantasztikus csapatot épít és 50-60 fős
edzéseket tartanak. És minden egyes órájuk olyan,
mint másnál egy Master Class meghívott sztárvendéggel.

Rajtuk szoktam gondolkozni,
hogy vajon mi a titkuk?

Illetve már oktatóságom kezdetétől fogva,
a kis fejemben elképzelt tuti tippek
mentén építgetem én is a létszámomat.

De hiába vagyok ilyen „nagytudású”,
valamiért mégsem tudtam tartósan átlépni a bűvös 20-as határt
és nagy átlagban a 12-15 fős létszám közt mozogtam eddig.


Szóval itt vannak a tippjeim,
amivel erős csapatot lehet szerintem építeni,
majd jönnek a pro és kontrák.

  1. Kell egy karizmatikus személyiség.
  2. Kell jó marketing.
  3. Szuper jól képzett, jól táncoló oktatónak kell lenni.
  4. A vendégeket el kell varázsolni, elbűvölni, állandóan a kedvükben járni. Programokat szervezni nekik.
  5. A legjobb, legújabb zenéket kell használni az órákon.
  6. Lehetőleg falun vagy kisvárosban kell oktatni, ahol nincs nagy konkurencia.

Nagyjából ezek lennének az elképzeléseim.

 

Na, most akkor cincáljuk szét őket:

Kell egy karizmatikus személyiség.

Á, nem. Azt hittem igen, de nem. A karizmatikus személyiségek megosztóak. Náluk csak annyian tudnak lenni, amennyien elfogadják a karizmájukat. Ezzel szemben az egyszerűbb személyiségek, tündi-bündi leánykák simán elboldogulhatnak, mert kevesebb rajtuk az érzelmi ütközési felület.

 

Kell egy jó marketing.

Vannak olyanok, akik Word-ben készítik a gagyibbnál gagyibb plakátokat, soha nem hirdetnek pénzért, nincs holnapjuk, sőt még FB page-ük sem és mégis tele vannak az óráik.
Van akinek pedig mindene profi, marketingből csillagos ötös, viszont valahogy mégsem tévednek felé tucatjával a zumbázni vágyó vendégek.

Szuper jól képzett, jól táncoló oktatónak kell lenni.

Na, ezt is meg kell cáfolnom. A vendégek 90%-át fullra nem érdekli, hogy tud táncolni az oktató, mert észre sem veszik. Azt szokják meg, ami van. Ha mást látnak, nekik az lesz a furcsa. Ők nem veszik észre, ha nem vagy ütemre, vagy kizomba helyett salsa alaplépést csinálsz. Azt sem tudják, hogy mi az a cueing (jelelés) és hogy az oktatónak azt csinálnia kellene. Azt hogy hogyan, azt meg főleg nem.

 

A vendégeket el kell varázsolni, elbűvölni, állandóan a kedvükben járni. Programokat szervezni nekik.

Ez sokban függ attól is, hogy mennyi időt tudsz a vendégek babusgatására szánni: egy hajadon oktató, akinek nincs állása, csak a Zumba órái, még megteheti. De egy édesanya és/vagy teljes állású személy már nem ér rá excel táblát vezetni a szülinapokról és minden beteget lufival látogatni a kórházban. Volt olyan idő, mikor nagyon próbálkoztam. Szülinapok megjegyzése, kedveskedések, dicséret, stb. És persze őszintén úgy is gondoltam, nem fogcsikorgatva. De mindegy volt.

Programok:
Ez a csoport összetételétől függ!
Az én vendégköröm anyukákból és nagymamákból áll, azok közül is egy közép, de inkább alacsony bevételű réteg. Egy vacsora, ritkán belefér, de estére elmenni bulizni senkit nem tudok rávenni. Egy fél napos kirándulás MC-re belefér, de ottalvós buli még soha nem volt nyerő ötlet, így táborok kilőve. Van olyan oktató, aki a családok férfi tagjait is be tudja vonni a kirándulásokba, nekem ez eddig semmilyen módszerrel nem sikerült.

Konklúzióm:
Aki ott akar lenni az ott van, aki meg nem, annak meg teljesen mindegy, milyen kedves vagy vele és milyen hozzáadott értéket adsz az órákhoz, akkor sem látod többet. Számtalan szeretett, kedvelt vendégem hagyott már ott szó nélkül, maximum facebookon lájkolgat. Köszi.
Végülis akkor már a Főnix csarnokot kellene bérelem, ha mindenki örökre maradna, aki valamikor járt. :D
Ez a tanárok, edzők élete. A tanítványok, vendégek jönnek, mennek.

 

A legjobb, legújabb zenéket kell használni az órákon.

Juuuj, sajnos nem tudom, csak sejtem, hogy sok oktató évekig ugyanazt a pár számot használja unásig, félévente nagy kegyesen bedobva egy újat… És az ő vendégei azt hiszik, hogy ez a Zumba és kész. És örömmel táncolják 2-3 év múlva is ugyanazokat a koreográfiákat. Hab a tortán, ha ezek ráadásul a 10 évvel ezelőtti „divatos” Zumba slágerek.
Mivel nekem ez a munkám, én figyelem az új zenéket és egyből viszem is az óráimra. De tudom, hogy egy átlagos óra látogató hölgy számára ez teljesen lényegtelen.  Mert úgysem ismeri se a régi, se az új Zumba zenéket. Szóval számára minden új lesz.

 

Lehetőleg falun vagy kisvárosban kell oktatni, ahol nincs nagy konkurencia.

Na ezt a teóriámat is tudom cáfolni, minden irányból.
Tévhit 1.:
Minél nagyobb a város, annál több a program lehetőség az ott élők számára.
Mégis van Budapesten és Debrecenben is hatalmas létszámú Zumba csoport, míg ugyanott a többiek megelégszenek 5-10 fővel.
Tévhit 2.:
Falun, kisvárosban nincs vagy kevesebb konkurencia. Így ott többen járnak.
De nem mindenhol. Van ahol a falusiak lusták vagy inkább a kertben dolgozgatnak.
Meg eleve kevesebben is laknak ott.

 

Szóval az elmélkedésemben oda jutottam, mint mindig:

Soha nem lehet tudni, hogy kinek, hol és mikor és mi fog összejönni.
Teljesen mindegy a külső, a kor, a háttértudás és a település mérete sem számít.

A lényeg a "MINDSET".
A gondolataid és hitrendszered önmagadról.


Az Univerzum/Úristen (ahogy tetszik) tudja, ismeri a céljaidat, vágyaidat,
és ha tudat alatt nem szabotálod magad és mindent megteszel annak érdekében,
akkor egyszer csak teljesül, amire vágytál.

 

Szóval, ha nem tetted volna meg év elején
ülj le egy füzettel és tervezd meg mit szeretnél.
Mivé szeretnél válni, mit szeretnél megtanulni, megtenni
és mit szeretnél birtokolni 1, 5 és 10 év múlva.

Majd jöhet az akció terv.
A mindennapi lépések abba az irányba.
Hajráááá!

 

UPDATE!
A visszajelzéseitek és oktató társaim sztorija alapján írok ide még egy pár történetet:
Sokan azt írták, hogy az oktató személyisége a legfontosabb.
OK.
És ha ugyanannak az oktatónak az egyik helyszínen mindig ötvenen vannak,
a másik teremben, pedig örül, ha hatan elmennek, de gyakran csak két főnek tart edzést. Mert van ilyen is.
Akkor neki egyik nap jó a személyisége, másikon meg nem? :)

Vagy például aki tartott a saját falujában, de bebukott, mert nem jártak.
Aztán a szomszéd faluban sikeres lett és akkor a saját falujában visszahívták, hogy megmutassák a másik falunak, hogy ők is tudnak, ha akarnak. ? :D

Vagy olyan is van, hogy az oktató nem nulláról kezd, tehát nem dolgozik meg a kezdeti sikeréért,
csak például kitölti az űrt, egy előtte levő oktató távozása alakított ki.
Egyből 20-30 lelkes kitanított zumbása áll csatasorban, akik előtte a csapattársai voltak.

És a sztorik végtelen száma bizonyítja, hogy nincs recept.
Csak sors, karma, ügyes helyezkedés, jókor lenni jó helyen,
megfelelő embereket ismerni, jól választani a helyszínek közül... akármi...

------------------------------------------------------------------------


Mit gondolsz az olvasottakról?
Megírod kommentben? :)

Táncban gazdag szép napot kívánok,
Adri